Szóval ugye itt is megy ám a nagy pénzkavarás, stb., minek következtében a post docok és a post grad diákok általában később kapják meg a pénzüket, mint azt illene... hát vázolom, hogy mi történt.. mert ez még engem is meglepett, pedig elég edzett vagyok. Szóval már SAB-nak is tele volt a hócipője, hogy állandó pénzzavarban vannak a diákjai.. mert ugye úgy nem lehet kutatni, tanitani, hogy közben azon kavarog az agyad, hogy már két hete meg kellett volna kapnod a lédet (itt 3 havonta van fizu) és mit mondj a házinéninek, hogy miért nem tudod kifizetni a kecót vagy éppen nem tudsz áramot venni a kecóba..hmm, szóval az intelligens főnök tudja, hogy ha a beosztott boldog, stabil a háttér, akkor tud dolgozni igazán. Szóval hogy mindezt elkerüljem, már december elején leadtam az összes nyavalyás jelentkezési lapot, miiiinnndeeeeent! Aztán hazamentem telelni abban a tudatban, hogy ha jövök januárban, akkor itt vár nagy húsos fizetés és a következő három hónapra bearanyozza az életem (jójó ez csak álmomban, de legalább vár valami lééééé) Persze nem igy történt, jöttem vissza az üres bukszára meg a széttárt karokra, hogy jaaaa, probléma merült fel, sajnáljuk... de két nap és megkapod a pénzed. Jól van, megnyugodtam, megnyugodott a házinéni is, mert ugyan január vége volt és a február még nem volt kifizetve, de az igéretem elég volt...persze minden nap rohantam nézni a számlám, hogy naaaa???? persze semmi, egy egész hétig... aztán mentem a postgrad officeba (eztán PGFO, :D ennek négy neve van ) reklamálni, ahol mondták, hogy holnap lesz lé... na nem folytatom, mindneki tudja, hogy ez igy szokott menni még vagy 2 hétig...igy ment... február közepe volt, sehol a lé. Sokadik próbálkozás után: közölték, hogy ugyan küldjem már el megint az útlevelem másolatát, mert hogy túl fehérnek tűnik a bőröm és túl sötét a hajam... gondoltam, bazzeg... mert fehér vagyok és barna hajú... szóval nem TŰNIK annak, hanem AZ. Persze bazzeg nélkül mondtam a nőnek... na mindegy, ez már sok volt a főnöknek, úgyhogy felpattant és lerohant a PGFO-ba... aznap jött az SMS a banktól, hogy kaptam lóvét. Na, ezzel le is zárhatnánk a témát, de akkor csak szócséplés lenne... tehát folyt.
Egy hét múlva bejött SAB és közölte LFS-sel (O., tudom, hogy magyarul elég csúnyácskát jelent, de nekem már csak az marad: Little Fat Sousage!) hogy a cirkuszunkat le kell irni, mert irt egy levelet a dékánnak, az meg válaszolt. Szóval a két post doc és a két post grad irja le a problémáját. Megtettük. Jött a válasz, hogy egy hét múlva találkozó a megfelelő dékánhelyettessel. Csak hogy rövidre zárjam: tanácsterem, az egyetem vezető gazdaságisa, a grantok felelőse, a már elmitett dékán helyettes, a a PGFO vezetője, meg még két ember, akiről fogalmam sincs, de nagy kutyak voltak. Volt kávé, tea, süti, kerek asztal és információ csere. Senki nem ugrott senki nyakának, valahogy tisztetletet éreztem felőlük, valahogy azt éreztem, hogy tudják, hogy ők vannak értünk, nem mi értük, valahogy tudják, ha nincsenek post gradok, akkor nincs oktatás, nekik meg munkájuk. Elmodntuk, mi nem tetszik, mire van ötletünk jobbá tenni, mire nincs ötletünk, mert nem értünk hozzá, de nem működik, úgyhogy változtatni kell rajta. És meghallgattak, és elmodták, hogy miért nem működik amit akarunk, vagy miért jó az ötletünk... szóval egy élmény volt az a dékáni meghallgatás. Persze a puding próbája a köetkező szemeszter, szóval meglátjuk, DE! Ami fontos és tényleg, hogy a megbeszélés vége és konklúziója az volt, ami a dékán helyettes szájából hangzott el summázásnak, hogy az egyetem vezetésének az a jó, ha a post doc-ok és a post grad-ok jól érzik magukat, rendezett háttérrel jönnek munkába, minden biztositva van a munkájukhoz, mind anyagilag, mind mentálisan, és ezért ŐK mindent elkövetnek, hogy NEKÜNK jó vagy jobb legyen. És ha valami mégsem sülne el jól, akkor elnézésünket kérik és igényt tartanak épitő kritikánkra... Na, szóval csak ennyi... vagyis nem CSAK! Végre emberszámba vesznek, ha adminisztrációs hibából több pénz kerül a számlámra, akkor természetesen a visszatranszfert az egyetem fizeti, ha nem jön a pénz időben, akkor kamatot kell fizetniük (nem úgy mint egyesek, akik visszatartják a dolgozók pénzét egy kis balanszirozásra) És végre valaki fogja, hogy nem lehet úgy dolgozni hatékonyan, ha folyamatos anyagi problémáid vannak... persze ebből az jön le, hogy otthon nem lehet hatékonyan dolgozni... hmm, van benne valami. Legalábbis a közszférára tuti igaz... amikor kijöttem, azt hittem hogy vége a nagy robotolásnak, nincs semmi okom, hogy úgy dolgozzak, mint a doktori időszak alatt... megvan, befejeztem, most csak dolgozni akarok, nem robotolni.. és hát a vége az lett, hogy most is megvan a napi 10 -12 óra, a bent töltött hétvégék... de valahogy mégis más... azért dolgozom, mert jönnek az eredmények, mert jó, ha sikeres vagy, mert örömet okoz, mert ezért tanultál, mert ehhez értesz a legjobban...hmm. valahogy otthon nem éreztem ezt, csak azt, hogy csináld, hogy minél hamarabb a végére érj... végére értem.
