Ma megkérdeztek az origo.hu-tól, hogy miért vagyok külföldön és egyáltalán mi a fenét csinálok ott, és miért nem otthon csinálom azt... Érdekes volt, mert persze irányitott kérdések voltak, de akkor is kihivás volt felelni... hm, miért? Mert magammal kellett számotvetni. Elhatároztam, hogy őszinte leszek és jól odamondom, amit odaakarok... aztán mikor elolvastam, meglepődve vettem észre, hogy nem is lett olyan odamondós, hanem inkább olyan vukkos.. tudjátok: éhes vagyok, kicsi vagyok, segitsetek Vuknak, a kis rókának. Valami ilyen lett... hm, nem is vagyok ám én olyan szörnyeteg, csak mint az a bizonyos Lajos... És tényleg miért is vagyok külföldön? Hát annyi oka volt, hogy nem is sorolom. A lényeg, hogy valakinek eszébe jutott megkérdezni egy pár embert, hogy miért is... ugyhogy örömmel faltam az origo.hu-nak az ide vonatkozó rovatát. Érdekes elolvasni, hogy mások miért vannak külföldön.
Persze érdekes lenne megkérdezni Anyumat is... már csak azért is, mert ő már régebb óta gyakorolja ezt az életformát... és számtalanszor akart hazamenni, csak nem jött össze... és tényleg nem az ő hibájából nem ment a dolog... szegénykém most azzal hitegeti magát, hogy van még tiz éve a nyugdijig és majd akkor... hát Anya, én már ebben sem hiszek, de ettől még nagyon szeretlek!
Most éppen ott vagyok, hogy az otthon töltött négy nap elég volt a következő négy-öt hónapra. Persze nekem könnyű, mert kicsi a család, igy nem sok mindenkit hagytam otthon... De persze ez hátrány is, mert sokkal jobban hiányzom nekik, mint ha lenne még egy falka unoka rajtam kivül. Hát nem tom.. most egy kicsit bedepiztem, ugyhogy megyek és ledöntök egy kis jó stellenbosch-i fehéret. Joccakát.
