Hungarian Folklóóór Hungarian Life

Miért vágyom hagymás virslisalátára, mikor otthon meg csak a frissen fogott százféle tengeri hal után epedeztem... de ez nem jelenti azt, hogy rohannék haza...bocs.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

a sokadik boring blog

gyakorlatilag a semmiről szól a blog... vagyis arról, hogy lusta vagyok többször leirni (hol a hosszú iiii???) ugyanazt a sztorit a barátaimnak, igy (nincs meg...) blogolok...ennyi elég???

Friss topikok

  • Mucus: Webcam szex most? sexchat.hu?ref=1822 katt rám! (2008.08.12. 15:04) Autós szex
  • fittipaldi: Gyerekek, nekem mar mindegyik felsorolt "doktor" bizonyitotta ratermetlenseget... mas ajanlat ninc... (2007.04.20. 20:16) Jár....Nem Jár
  • egymásik barát: én csak anniyt mondok hogy szeretlek :) még akkor is ha néha úgy látszana hogy nem... :) (2007.04.18. 22:56) SuperCricket
  • Juju: Sziasztok! az engem is érdekelne, hogy mikor mondjuk ki végre hogy vége, bár sokat befolyásolja a ... (2007.04.18. 11:52) Eldurrant agy!
  • The Captain alias Krisz: Ha', orulet, hogy mik vannak, man blogol is. En csak csajokkal almodom, illetve mostanaban eggyel ... (2007.04.17. 15:39) Bartók meg a bárányok

Linkblog

Nem európai úúúúniós szinvonal…

2007.06.25. 09:31 | fittipaldi | Szólj hozzá!

 

Ha már fröcsögtem a magyar egészség(telen) ügyről, akkor illik fröccsentenem egyet a svájciról is… hamár oda is vannak kapcsolataim.

Szóval nem mókás a történet, mert ugye az nem mókás, ha kórházba megy az ember, vagy az ember fia…

Megérkeztünk az egyetemi kórházba. Asszem pontosan 9 óra volt. És pontosan 9 órakor megjelent egy csinos kedves, nyelveket beszélő adminisztrátor néni, aki bemutatkozott (nekünk nem kellett, mert ugye tudta, hogy kire vár) és felvitt minket az osztályra… leültem egy kinyalt-falt szobába, ahol nem csak a kilátás volt jó, de  a feszültségoldó pletykamagazinok felhozatala is… na most lehet utálni, de igenis néha (pl. ilyenkor) kell egy kis szennyet olvasni, hogy 1. oldjuk a vérkomolyságot, 2. büszkén elmondhassuk magunkról. hogy milyen állati intelligens lények vagyunk és iiiijjjjjenszemetetsohaazéletbea kezünkbesefogtunk… na, a lényeg az előzőből: tisztaság és hely ahová leteszed a segged. Van. Közben a pacienst körbevezették. Utánna Ő is engem: szóval a zuhany tiszta, rendezett, előre melegitett törölközőkkel, hálóingekkel, ha a paciensnek nem lenne saját… szappan, fogkrém, tusfürdő, testápoló szintén a fürdőben. Megjegyzendő, hogy egészen jó illatúak…palackozott viz jár mindenkinek, ihatsz amennyit nem szégyelsz… itt nem szégyenlik, isznak. Persze egy bubis vagy kétbubis változatban is. Kimégy, elveszed a pócról és visszateszed az üres üveget. A szoba: pici, de egy percig sem gondolkodtam, hogy leülhetek-e a székre, mert ez is olyan természetesen tisztának tűnt… (persze csak TŰNT, mert ugye SB prof rögtön mondaná, hogy ugyanmár Fittipaldikám, megtanultuk az egyetemen, hogy tökéletes sterilizálás nincs, mindig marad egy piszok túlélő, aki viszi a bulit…) de akkor is nyugodtan ültem le…amúgy a KÓRterem nem AZ, inkább kórSZOBA… szép mintás ágynemű… sárga kockás… na jó, izlés kérdése, nekem jobb volt, mint a magyar fehér lyukas foltos vörös pecsétes… kicsi szobák, 3 ágyas, de ugye a legszarabb biztositással mit ugráljon az ember…hmm, emlitésre méltó multimédia… mikor paciensünk megtudta, hogy kórházba kell vonulnia pontosan ekkor és ekkor, szóval akkor kapott egy telefonszámot, ami az ágya feletti kis mozgatható konzolon cserren meg…persze a konzolon van még téfau (mérete pont mint a turista osztályú inerkonti repjáratokon), meg rádió, meg nővérhivó, meg mittoménmi…ja, olvasólámpa, ami kicsit hülyén hangzik, hogy megemlitem, de igenis fontos…ha a másik aludni akar, akkor hagyjuk már aludni… vagy engem hagyjanak már aludni… szóval igenis jó dolog. Persze van kisszekrény, nagyszekrény tiszta és zárható vátozatban, hátha valaki mégis lopásra vetemedne…de nem vetemednek. hmmm, mi volt még… ja, a kaja.. rögtön az első fél órában kényelmetlen kérdések a köv. illetve az aznapi kajáról… hogy mit szeretnél ebédre, és milyen salátát? hm kicsi vagy nagy vagy közepes adagot? és a szósz? és a sajtok? hm, és a ???? meglepő, hogy az ember eljut odáig, hogy mindegybazmegcsakhagyjmárbékibe… szóval ennyit a kajáról, hmm nem is, még annyit hogy finom, egészséges és sok… na ennyit.

Na most az ellátásról: A doki felvilágosit, hogy mi lesz, de nem a műtét előtt, hanem akkor is, meg korábban is megteszik… megnyugtató. Aztán a műtét után a hozzátartozó bemehet az ébredezőbe, mert azt mindenki tudja, hogy igenis jóóó, ha rögtön szerető kezek fogják a kezed… Az is fontos volt, hogy izgalmad 100 százalékát kitöltheted a szeretted iránt érzett aggodalommal… mert itt nincs hálapénz, itt  nem kell azon gyötrődnöm, hogy elég lesz a boriték, vagy hülyének néz, hogy ezzel szúrom ki a szemét…hm, a bank vagy a nagyibank ad a hónap végén, ha nem lesz kaja a hűtőben vagy a bélben… és hogy adjam oda neki, vizit előtt vagy után…vagy várjak, hogy egyáltalán foglalkozik-e vele … és ha nem, akkor melyik mégis… és a nővéreknek mennyit…és melyiknek ennyit…ésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésés

 

Nem is szaporitom a szavam, egyszerűen a következő dolog rettenetesen hiányzott a történetből: a kiszolgáltatottság érzése mind a paciens, mind a hozzátartozó, mind a doktor részéről. Végülis menjek én a p…ba, hogy mindent akarok és sosem elég…hogyan is reklamálhatnám ezeket, ha hivatalból nem járnak az alap betegbiztositáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://fittipaldi.blog.hu/api/trackback/id/tr87106035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.