Rengeteget dolgozom mostanában, mert készülök egy kis hazalátogatásra... na, de a lényeg, hogy ha sokat melózok, akkor azé aludni is tudok rendesen... vagyis csak tudnék...  egy hete azt álmodtam, hogy valaki Bartókot zongorázik... Amikor felébredtem azon röhögtem magamban, hogy LRN prof kapott tőlem egy Bartók CD válogatást Karácsonykor (4 CD naon fenszi csomagolásban) és biztos ez volt a büntetésem, merthogy szerintem nem tetszett neki... de ez más történet. Szóval reggel elgondolkodtam Bartókon, meg a zongorán, meg a Zongoristán (hogy lehet valaki ekkora orral is szexi???? na ez is más történet) Szóval este elájultam 10-kor, de 11 után félálomban megint megjelent bartók, a kisértet (természetesen kis bével, nehogy bepereljen már valami nagybés bartók rajongó)... ezek után esténként rendszeres látogatója volt alvásom első szakaszának. Sajnos fel kellett fedeznem, hogy játéka kissé meghalványult és elég gyakran melléüt.. persze ha már az én botfülemnek is sértő, akkor képzelheted, mennyire volt gáz a kalimpálás... Elértünk a szombathoz. Ekkor bartók reggel jött, 7:21-kor. Mondanom sem kell, hogy hangosan magyarul obégattam a párnámba, hogy kuuuuuussssssss legyen és megigértem magamnak, hogy soha többet nem érintek meg Bartók nagybével zenehordozót. A karma vagy a wudu hatott, nem tudom. Mivel LRN szimplán bigott katolikus még azt is eltudom képzelni, hogy egyszerűen megdumálta a Jóistennel, hogy kicsinálnak. (Egyébként is gyanús az öreg, mert felajánlotta, hogy amig otthon vagyok, a kocsim a kertjében hagyhatom, mert hogy ott mégis biztonságosabb... lehet, hogy a kocsimra pályázik???????) Na mindegyis, lényeg hogy még aznap este, vagy inkább iccaka, mert 11 múlt, bartók jött megint. Én meg mentem. Megkeresni bartókot. Lehet hogy ő is olyan, mint Elvis. Ugye a Király Amerikában jelenik meg időnként egyes abszinens alkeszeknek, Bartók meg Dél-Afrikát választotta...tök logikus, nem??? Kipattantam ágyamból és úgy ahogy voltam, pizsamában, flitteres flipflopban elindultam. Egyébként a hálószobámmal szomszédos a diákhotel koncertterme, ahol történetesen van egy zongora. Ez a cél tűnt a leglogikusabbnak, úgyhogy oda mentem... közben ilyen gondolatok jártak az eszemben: nem birom tovább ezt a kalimpálást, inkább megölöm... aludni akarok... persze ha megölöm, akkor jóóóó sokáig alhatok... éreztem, hogy megy fel bennem az adrenalin, mint a squashban a bemelegités alatt, hogy utánna szééééétverhessem a labdát, melyet felruházok vélt és valós sérelmeimmel...(pl. a múltkor a náci félistennel, Coverboy-jal egyszerűen szétvertünk 20 perc alatt egy új lasztit... tombolt bennünk az erőőőő :D ) Na szóval az utolsó lépcsőket már csak szökellve tettem meg, mind a vélt 100 kilómmal estem be a teremajtóba, éreztem hogy a teraszról belopódzó szél alákap a hajamnak és már szalad is a hátamon a hideg... mély levegő, koncentrál, bent van bartók, piszkálja a zongorát, az meg nyög alatta... és jöhet az ÜVÖLTÉS... és basszameg... nem volt üvöltés, sokk volt... A zongoránál egy hat éves körüli kislány ült és vadul kalimpált a kezeivel a billentyűkön, a lábaival a levegőben, miközben két oldalra fonott copfja lifegett vadul. Mi a szösz.... persze feldúlt fejemen fennakadva abbahagyta, de az ujjait megnyugtatásul a billentyűkre fektette, mint a nagyok... most mondd, meg... mit csináljak egy gyerekkel? na ilyenkor nem működik az angolom... persze ő szólalt meg először. Jó fej volt, megkérdezte, hogy miért nem alszom, mert mér tök késő van... gondoltam, szerinted???? na mindegyis, mondtam neki, hogy mert keresek valakit (ami persze igaz is volt, meg is találtam, hihi)  Azt mondja: Ha egy fiút keresel, akkor az az előbb menekült be a szomszéd biliárd szobába, mikor meghallotta a lépteidet... de egy lánnyal voltak itt előtte, és csókolóztak, meg ölelgették egymást (ekkor vigyorgott, csak úgy viritottak a hófehér fogai a barna bőre mellett és elkezdte ölelgetni felhúzott térdeit, lábaival imitálva egy másik személyt)... na ekkor elkezdtem nem birni nem nevetni... közös sorsunk, hogy szombat este mindketten pizsamában álmatlankodunk egy koncerthallban, hmmm. Aztán folytta: És mondd, a fiú a férjed? Mondtam neki, hogy aham. Kérdezte, hogy most mit csinálok, mert hogy a biliárdszobának van másik kijárata is, és tuti hogy már rég elszeleltek.. mondtam, hogy végülis mindegy, már döntöttem, hogy elválok tőle. Kérdezte, hogy miért? Hát mondtam neki, hogy ilyenekért. Jó fej volt, mondta, hogy szép vagyok meg cuki a pizsamám, úgyhogy tuti, hogy lesz másik férjem. Aztán megdumáltuk a pizsamaprojektet, merthogy nagyon odavolt az álmos bárányaimért a pizsamámom, akik cseszenek mindenkire, legfőképp bartókokra, és akármilyen pózban és helyzetben tudják húzni a báránybőrt. Elkezdtem számolni őket... 1 bárány, 2 bárány... talán hat... bárány....