a sokadik boring blog

Végre megismerkedtem egy igazán értelmes és szórakoztató pasival (JVDS, továbbképzett sorozatgyilkos, szigoruan a humorát használja fegyvernek), ami önmagában is nagy dolog (húúúú, most sokatok mondja, hogy „mennyéteamálnásbakisanyám”, de bocs, tényleg kevesen vannak, őőőő vagytok). Na hogy térjek a lényegre: reptéren voltunk és persze jól nevelt pasihoz hiven cihelte a bőröndöm. Aminek ugyan volt kereke, de Palermoban nem üzemeltek a mozgólépcsők, úgyhogy gurulhattál, de a bőröndöt bizony lépcsőztetni kellett... Szóval 35 fok, légkondi nincs (tényleg, olaszoknál nem divat... legalábbis sem Sziciliában, sem Firenzében)... ez a szerencsétlen küzd a bőröndömmel... amúgy csak megjegyezném, hogy a csomag nagy volt, mert az Európában töltött majdnem 2 hónap mindenét kellett beletömnöm... szóval ütötte a 30 kg-t. Én is segitettem neki... vittem cserébe a sporttáskáját. Persze az csak 8.9 kg volt és egy heti cucca volt benne... (Bár ha kiszámolom, hogy 7x8.9 = 62.3 kg volt a 7 hétre kivetitett súlya... szóval én nyertem! na mindegyis...) szóval lényeg, hogy felszálláskor sexisen odahajolt hozzám... az az igazi párás lehelet, a csókolódzás előtti... amikor tudod, hogy meg fog történni, és már elfelejted, hogy mi „volt”, mi „lesz” csak a mi „van”-ra koncentrálsz... hm, nagyon felkavaró érzés... az átlagos távolság az arcotok között minusz, de mégsem érinted meg... és megkérdezte, hogy ha szépen mégkér elárulnám, hogy mi a tök van a bőröndömben... hm, könyvek, lihegtem... Whaaaaat????? Hm, megtört a varázs... ő kiakadt, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy igen... ami nagyon hiányzik kint az a kultúránk, könyvek, tárlatok, szinház, opera....ahh, fájdalmas volt.. hát ezért volt  vagy 10 kilónyi könyv a bőröndömben.

Ma megkérdeztek az origo.hu-tól, hogy miért vagyok külföldön és egyáltalán mi a fenét csinálok ott, és miért nem otthon csinálom azt... Érdekes volt, mert persze irányitott kérdések voltak, de akkor is kihivás volt felelni... hm, miért? Mert magammal kellett számotvetni. Elhatároztam, hogy őszinte leszek és jól odamondom, amit odaakarok... aztán mikor elolvastam, meglepődve vettem észre, hogy nem is lett olyan odamondós, hanem inkább olyan vukkos.. tudjátok: éhes vagyok, kicsi vagyok, segitsetek Vuknak, a kis rókának. Valami ilyen lett... hm, nem is vagyok ám én olyan szörnyeteg, csak mint az a bizonyos Lajos... És tényleg miért is vagyok külföldön? Hát annyi oka volt, hogy nem is sorolom. A lényeg, hogy valakinek eszébe jutott megkérdezni egy pár embert, hogy miért is... ugyhogy örömmel faltam az origo.hu-nak az ide vonatkozó rovatát. Érdekes elolvasni, hogy mások miért vannak külföldön.

Persze érdekes lenne megkérdezni Anyumat is... már csak azért is, mert ő már régebb óta gyakorolja ezt az életformát... és számtalanszor akart hazamenni, csak nem jött össze... és tényleg nem az ő hibájából nem ment a dolog... szegénykém most azzal hitegeti magát, hogy van még tiz éve a nyugdijig és majd akkor... hát Anya, én már ebben sem hiszek, de ettől még nagyon szeretlek!

Most éppen ott vagyok, hogy az otthon töltött négy nap elég volt a következő négy-öt hónapra. Persze nekem könnyű, mert kicsi a család, igy nem sok mindenkit hagytam otthon... De persze ez hátrány is, mert sokkal jobban hiányzom nekik, mint ha lenne még egy falka unoka rajtam kivül. Hát nem tom.. most egy kicsit bedepiztem, ugyhogy megyek és ledöntök egy kis jó stellenbosch-i fehéret. Joccakát.

Ugye felmerül a kérdés, hogy mi lesz a nagyvilági és –pofájú feszitős IWIW-en mindenkikedvencemertfenszihelyenrohadhátjelöljükbe külföldieskedés után az emberfiával. Most nem veszem figyelembe azt a lehetőséget, hogy kint maradok, mert az csak bonyolitaná a blogot, oszt most nem az a célom. Szóval nézzük meg mit ajánl állambácsi! Kereken 230 000 HUF bruttot. Nem kommentálom, mert tudom, hogy kurva sok embernek ez kurva sok penz otthon. Csak annyit, hogy én most egy nagyon szar ösztöndijon vagyok, de az is a ketszerese a nettojanak. Szóval... én nem is tudom. EL VAGYOK KESEREDVE........ez a perspektiva...perspektiva????? per micsoda????

Az elmúlt 2 hónapban mindent szerencsésen túléltem, úgyhogy az ellenségeimnek csak azt mondhatom, hogy ülök még repülőre és egyébként is a remény hal meg utoljára... szóval szurkoljanak, de még itt vagyok.

Nagy újsággal nem szolgálhatok, hacsak azzal nem, hogy van megint kinek szurkolni... kezdődik a rögbi vébé (oké, hogy a fenébe irják ezt hivatalosan magyarosan helyessan) ... Szurkoljunk Dél-Afrikának! Csak mer olyan szép pasik vannak a csapatban! Remélem összes hetero barátnőm és homo barátom is élvezni fogja a férfierő újjászületését és megtestesülését a tévéképernyőkön! Én nem is tudom, olyan egy barbár játék... nem hiszem, hogy úgy odaleszek érte, mint a cricketért, de azért adok neki egy esélyt...

Hmm, hamár itt tartunk: gondolom egy csomó születés és névnapot elmulasztottam... bocsánat értük, nem pótolunk de a következőt nagyon megünnepeljük.

Ha már fröcsögtem a magyar egészség(telen) ügyről, akkor illik fröccsentenem egyet a svájciról is… hamár oda is vannak kapcsolataim.

Szóval nem mókás a történet, mert ugye az nem mókás, ha kórházba megy az ember, vagy az ember fia…

Megérkeztünk az egyetemi kórházba. Asszem pontosan 9 óra volt. És pontosan 9 órakor megjelent egy csinos kedves, nyelveket beszélő adminisztrátor néni, aki bemutatkozott (nekünk nem kellett, mert ugye tudta, hogy kire vár) és felvitt minket az osztályra… leültem egy kinyalt-falt szobába, ahol nem csak a kilátás volt jó, de  a feszültségoldó pletykamagazinok felhozatala is… na most lehet utálni, de igenis néha (pl. ilyenkor) kell egy kis szennyet olvasni, hogy 1. oldjuk a vérkomolyságot, 2. büszkén elmondhassuk magunkról. hogy milyen állati intelligens lények vagyunk és iiiijjjjjenszemetetsohaazéletbea kezünkbesefogtunk… na, a lényeg az előzőből: tisztaság és hely ahová leteszed a segged. Van. Közben a pacienst körbevezették. Utánna Ő is engem: szóval a zuhany tiszta, rendezett, előre melegitett törölközőkkel, hálóingekkel, ha a paciensnek nem lenne saját… szappan, fogkrém, tusfürdő, testápoló szintén a fürdőben. Megjegyzendő, hogy egészen jó illatúak…palackozott viz jár mindenkinek, ihatsz amennyit nem szégyelsz… itt nem szégyenlik, isznak. Persze egy bubis vagy kétbubis változatban is. Kimégy, elveszed a pócról és visszateszed az üres üveget. A szoba: pici, de egy percig sem gondolkodtam, hogy leülhetek-e a székre, mert ez is olyan természetesen tisztának tűnt… (persze csak TŰNT, mert ugye SB prof rögtön mondaná, hogy ugyanmár Fittipaldikám, megtanultuk az egyetemen, hogy tökéletes sterilizálás nincs, mindig marad egy piszok túlélő, aki viszi a bulit…) de akkor is nyugodtan ültem le…amúgy a KÓRterem nem AZ, inkább kórSZOBA… szép mintás ágynemű… sárga kockás… na jó, izlés kérdése, nekem jobb volt, mint a magyar fehér lyukas foltos vörös pecsétes… kicsi szobák, 3 ágyas, de ugye a legszarabb biztositással mit ugráljon az ember…hmm, emlitésre méltó multimédia… mikor paciensünk megtudta, hogy kórházba kell vonulnia pontosan ekkor és ekkor, szóval akkor kapott egy telefonszámot, ami az ágya feletti kis mozgatható konzolon cserren meg…persze a konzolon van még téfau (mérete pont mint a turista osztályú inerkonti repjáratokon), meg rádió, meg nővérhivó, meg mittoménmi…ja, olvasólámpa, ami kicsit hülyén hangzik, hogy megemlitem, de igenis fontos…ha a másik aludni akar, akkor hagyjuk már aludni… vagy engem hagyjanak már aludni… szóval igenis jó dolog. Persze van kisszekrény, nagyszekrény tiszta és zárható vátozatban, hátha valaki mégis lopásra vetemedne…de nem vetemednek. hmmm, mi volt még… ja, a kaja.. rögtön az első fél órában kényelmetlen kérdések a köv. illetve az aznapi kajáról… hogy mit szeretnél ebédre, és milyen salátát? hm kicsi vagy nagy vagy közepes adagot? és a szósz? és a sajtok? hm, és a ???? meglepő, hogy az ember eljut odáig, hogy mindegybazmegcsakhagyjmárbékibe… szóval ennyit a kajáról, hmm nem is, még annyit hogy finom, egészséges és sok… na ennyit.

Na most az ellátásról: A doki felvilágosit, hogy mi lesz, de nem a műtét előtt, hanem akkor is, meg korábban is megteszik… megnyugtató. Aztán a műtét után a hozzátartozó bemehet az ébredezőbe, mert azt mindenki tudja, hogy igenis jóóó, ha rögtön szerető kezek fogják a kezed… Az is fontos volt, hogy izgalmad 100 százalékát kitöltheted a szeretted iránt érzett aggodalommal… mert itt nincs hálapénz, itt  nem kell azon gyötrődnöm, hogy elég lesz a boriték, vagy hülyének néz, hogy ezzel szúrom ki a szemét…hm, a bank vagy a nagyibank ad a hónap végén, ha nem lesz kaja a hűtőben vagy a bélben… és hogy adjam oda neki, vizit előtt vagy után…vagy várjak, hogy egyáltalán foglalkozik-e vele … és ha nem, akkor melyik mégis… és a nővéreknek mennyit…és melyiknek ennyit…ésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésésés

Nem is szaporitom a szavam, egyszerűen a következő dolog rettenetesen hiányzott a történetből: a kiszolgáltatottság érzése mind a paciens, mind a hozzátartozó, mind a doktor részéről. Végülis menjek én a p…ba, hogy mindent akarok és sosem elég…hogyan is reklamálhatnám ezeket, ha hivatalból nem járnak az alap betegbiztositáshoz.

Azzal kezdeném, hogy nagy hive vagyok Occamnak, különösen a borotvájának. Persze az alkalmazása más tészta... emlékszem, mikor másodéves koromba fizika II. vizsgán próbáltam használni, miszerint a lehetséges megoldások közül válasszuk a legegyszerűbbet... megboldogult professzoromat nem tudtam meggyőzni az integrálás feleslegességéről, ennek következtében be kellett hogy valljam, hogy fogalmam sincs a következő lépésről valami naaagggyyyooon fontos egyenlet rendezésében... Szerencsémre a Prof az utolsó polihisztorok egyike volt, ezért értékelte a filozófiai jártasságomat a fizikai helyett, bár fizikából sem voltam rossz... hmmm, most elgondolkodtam... középiskolában nagyon rossz voltam pl. fizikából is, de mint az egyetemen bebizonyitottam, ez csakis a buta oktatás következménye volt... (kis kitérő: baromi kiváncsi lennék középiskolai osztálytársaim véleményére a nagyhirű 5vös gimnáziumról... vajon ők is annyira utálták, mint én??? oké, máshogy kérdem: volt még valaki aki utálta, ha nem is annyira, mint én??? na de ez egy másik agymenés)

Szóval folytatva perces lelkesedésem nem meglepő, hogy a következő történetet elég nagy probléma állatian primitiv megoldásáról nagy örömmel osztom meg veletek.

Adott Durban városa (Dél-Afrika, keleti partvidék, szép város, nagyon fekete, nagyon indiai, nagyon törekvő) és ugye kell hogy legyen reptere... van is. Állitólag a világ egyik legveszélyesebb reptere volt néhány évvel ezelőttig. Az ok nagyon egyszerű volt: közel van valami madárrezervátum, úgyhogy a madárpajtások szeretettel tanyáznak éjszakánként a reptéri susnyákosban. Ami persze jóó, mert szeretjük a madarakat (kivétel persze én, a madár és toll fóbiámmal). De reggel kifejezetten rossz, mert a pajtik felébredve szeretik elvégezni a reggeli tornát, ami egy két rövid röpte.... mivel röptézni a röptéren a legjobb, hát ott teszik. Ezért statisztikailag elég nagy az esély, hogy reggeli kábultságukban beleröptéznek egy hajtóműbe. Mindez kifejezetten gusztustalan, de ami lényeg hogy destruktiv a madárra és számos esetben a gépmadárra nézve is. Na most ne képzeljétek, hogy egy két kóbor nyamvadékról van itt szó... ezres nagységrendű madárkolóniát képzeljetek el, szóval esély van túllépni a statisztika semmitmondóságán. Tehát ha a hajtómű bekrepál, statisztikailag nő az esélye, hogy a szüleid kifizethessék a hátramaradt lakáshiteled vagy biztositsd gyermekeid jövőjét... mármint ha jó életbiztositásod volt. Tehát a konklúzió, hogy a madarakat távol kell tartani a repterektől... ez mindkét fél számára egészségesebb „szimbiózis” (...őőőő, na pont nem az, mert ugye ez az együttélés... hmmm, mi a különélés??? na mindegyis)

Vázolom a lehetséges megoldásokat !!!szerintem!!! (esetleges sztereotip rasszizmusért előre is bocsánat de ez már a korom miatt is van):

1. Az amerikai: baromi sok lét ölsz bele valami elektromos vagy mágneses ketyerébe, ami elriasztja a madarakat a reptérről, de fejfájást okoz az utasoknak. Persze a kutyát nem érdekli, mert a NASA kutatói bebizonyitják, hogy a fejfájásod pszichoszomatikus és csak az Al Kaidatól való rettegésed miatt van.
2. Az orosz: katonákat állitanak a reptér közelébe, minden madarat lepuffantanak, néha egy egy gépmadarat is, de azt ráfogják a csecsenekre, majd a lepuffantott madarakat felfalják... jobb falat, mint a semmi.
3. A kinai: tojnak a madarakra meg az utasokra is, ha lezuhan hát lezuhan, a hirek ugysem szivárognak ki a vörös függöny mögül... és a hézagok betöltéséhez meg vannak elegen az országban... senkinek nem tűnik fel ha 250 ember eltűnik a milliárdos Kinában.
4. A magyar: elő a hatvanas évek vegyszereit oszt hajrá! Irtsuk ki a madarakat! jaaaa, hogy nekünk is bajunk lehet belőle??? Ugyanmár, minden csak a szomszéddal történhet meg, annak meg naná hogy dögöljön meg a tehene (is)!
5. A dél-afrikai: adott egy bazi nagy ország, aránytalanul több az egy főre eső állatok száma...hmmm, talán jobban járunk, ha mi alkalmazkodunk... jahhh, vannak madarak, akik rossz helyre szoktatták magukat. Hát igen. Szoktassuk el őket! Micsoda agyafúrtság kell hozzá, nem???? Hmm, hogyan szoktassuk el őket??? Ugye a madár nem hülye (szerintem igen, de a nagy többség szerint nem, szóval ebben az esetben acceptálom ezt az álláspontot), tehát zajkeltéssel nem megyünk hosszútávon semmire, mert megszokják, a szomszédban lakók meg megszöknek... tehát valami madárriasztó kell, ami nem állandó pályán mozog, igy nem kiszámitható, nem megszokható a madárnak, de irányitható az embernek. Nem mérgező, környezetbarát, nem drága. Na mármost a megoldás nagyon is kézenfekvő: a kutya. Komolyan. Na, részletezem: szóval miért a kutya: mert az előbbiek igazak rá. A módszer: minden reggel kihajtanak egy kocsival a susnyákosba még bőven az első gép indulása / érkezése előtt, egy pár kutyót kiengednek egy kis reggeli mozgásra, akik nagy örömmel hancúrozzák ki a madarakat a fészkükből. Azok jól megijednek, és elrepülnek. A kutyók boldogok, mert jó játék hajtani a madarakat. A reptériek boldogok, mert jelentős mértékben csökkentették a madárveszélyt. Te boldog vagy, mert nagyobb valószinűséggel érsz haza egyben és mégsem fadobozban. Persze ha az életbiztositásra pályáztál, akkor nem vagy boldog. Nem boldogok még a madarak, mert megijedtek... de ha okosok és döntenek a költözésről valami nyugisabb helyre, akkor ők is boldogok lesznek. (tapasztalatok alapján ezt teszik) Hmm, jójó, vannak még akik nem boldogok: pl. a repülőgéphajtómű gyártók.... de boldogok a biztositók... na mindegy. Azért a nagytöbbség boldog... mondjuk szerintem a legtutibb melójuk a kutyóknak van ebben a buliban. Ugyanis ezek a kutyók mind hajléktananok voltak, amolyan menhelyesek... szóval biztosan élvezik a melót, ami nem valami megerőltető, jár vele koszt meg kvártély, meg szeretet meg simogatás is. Szóval nem rossz biznisz eboldalról nézve. Persze már hallom a csipős nyelvű megjegyzéseket, hogy na és hány kutya kap igy megbecsülést??? Az az igazság, hogy aki nem becsüli meg az állatokat, attól miért várjuk el, hogy az embert megbecsülje??? Hiszen az ember a legnagyobb állat! (persze mentális szempontból nézve annyira kicsi állatok vagyunk, hogy egy egysejtű zöldszemes ostorossal sem mérhetjük össze magunkat) Szóval a válaszom: Nézd kedves pajti, nem sok kutya kap igy megbecsülést, de az is több mint a semmi, és ugye minden megmentett élet fontos valakinek, mégha az egy kutyáé is...   

Milyen egy igazi dél-afrikai angol... SAB szerint én. Közölte, hogy aki érti és szereti a cricketet, szereti a roiboos-t (nem pia, tea) és azt is tejjel issza, aki szerint a legszexisebb kocsi az öreg Defender fiatal tulajjal, az igazi dél-afrikai angol. Nos, akkor én az vagyok, hurrá! Bár nem mindig öröm... szerdán Ausztrália széééétvert minket a  cricket világkupán, széééééét, nem meg, széééééét. 24-5 volt... az focinyelven a kb.6:0 az első 15 perc után. Megszégyenitő volt... mint mikor a szavannán az egyik oroszlán hanyattveti magát behódolva a másiknak minden harc nélkül... szégyenteljes volt, tiszta depi voltam... nem értettem, hogy miért... aztán az IWIW-en láttam, hogy bejelölt ismerősnek a Magyar Labdarúgó válogatott...egy: nem is tudtam, hogy vannak még (na ezért F meg Cs utálni fog, hihi.. de ténneg nem tudtam). Kettő: na, ez volt a baj, innen volt ismerős a szégyenérzet... pontosan az az érzés volt, mikor a nevenincs senkik verik szét a magyar berúgó válogatottat (hopphopp, aki neve sincs senki, miről beszélek?????). Kis kitérővel: vegyük már észre hogy ha szart keverünk kenyérrel, akkor az arányoktól függetlenül csak szart kapunk...na persze magyarék ezt jobban tudják, ezért kavarják. Mondjuk azt nem árt tudni, hogy itt a nyugati országrész sikeres vizilabda válogatottjának az edzője egy magyar fickó (szégyen, de a nevét nem tudom, majd utánnanézek) és itt úgy tekintenek a magyarokra, mint valami félistenekre... de hát van is miért a vizilabdában... na, mindegy... megint ideges lettem, mert a tv elkezdte ismételni a szégyenletes előadást... azért ezekbe a dél-afrikaiakba nem kevés perverzió szorult... jééézus, de balfékek voltak... kikapcsolom...

na,  szóval most Ausztráliának drukkolok. Semmi extra oka nincs, csak a mocskos pénz. Fogadtam! Persze a szerencsejáték itt is állami monopolium, szóval törvénybe ütközünk, de már vagy 20 éve... ugyanis a tanszéken szokás minden világkupán fogadni. Azaz beraksz a közösbe 20 randot fejenként, aztán a kalapból húzol magadnak egy csapatot. Én őket húztam, hát jó húzás volt, a döntőben vannak... persze jól kiakadtam a hazaiak szereplésén, de meg kell jegyezni, hogy a világkupa elődöntőjéből nem jutottak tovább.... azaz a négy legjobb között ott vannak... azért nem lenne rossz egy ilyen szereplés az árnyékválogatott magyar focistáktól sem... focisták egyáltalán??? jó tudom, csipős a nyelvem, de őszintén... na visszatérve a crickethez: lényeg, hogy ha az aussik nyernek, akkor 400 rand a nyereményem... megfogadtam, ha nyerek a fogadáson, akkor: veszek bánatsütit a kollégáknak, mert igazán szeretem őket, meg veszek egy dél-afrikai cricket pólót és egy ausztrált is... persze ha kapok, mert lehet hogy az összeset elégették a vereség után... de ahogy az igazságérzetüket ismerem a dél-afrikai pólókkal együtt gyújtották meg a máglyát! Na, ha meglesz a póló, akkor aztán ténneg igazi dél-afrikai angol leszek... remélem...persze lávli akcentussal!

Szóval ugye itt is megy ám a nagy pénzkavarás, stb., minek következtében a post docok és a post grad diákok általában később kapják meg a pénzüket, mint azt illene... hát vázolom, hogy mi történt.. mert ez még engem is meglepett, pedig elég edzett vagyok. Szóval már SAB-nak is tele volt a hócipője, hogy állandó pénzzavarban vannak a diákjai.. mert ugye úgy nem lehet kutatni, tanitani, hogy közben azon kavarog az agyad, hogy már két hete meg kellett volna kapnod a lédet (itt 3 havonta van fizu) és mit mondj a házinéninek, hogy miért nem tudod kifizetni a kecót vagy éppen nem tudsz áramot venni a kecóba..hmm, szóval az intelligens főnök tudja, hogy ha a beosztott boldog, stabil a háttér, akkor tud dolgozni igazán. Szóval hogy mindezt elkerüljem, már december elején leadtam az összes nyavalyás jelentkezési lapot, miiiinnndeeeeent! Aztán hazamentem telelni abban a tudatban, hogy ha jövök januárban, akkor itt vár nagy húsos fizetés és a következő három hónapra bearanyozza az életem (jójó ez csak álmomban, de legalább vár valami lééééé) Persze nem igy történt, jöttem vissza az üres bukszára meg a széttárt karokra, hogy jaaaa, probléma merült fel, sajnáljuk... de két nap és megkapod a pénzed. Jól van, megnyugodtam, megnyugodott a házinéni is, mert ugyan január vége volt és a február még nem volt kifizetve, de az igéretem elég volt...persze minden nap rohantam nézni a számlám, hogy naaaa???? persze semmi, egy egész hétig... aztán mentem a postgrad officeba (eztán PGFO, :D ennek négy neve van ) reklamálni, ahol mondták, hogy holnap lesz lé... na nem folytatom, mindneki tudja, hogy ez igy szokott menni még vagy 2 hétig...igy ment... február közepe volt, sehol a lé. Sokadik próbálkozás után: közölték, hogy ugyan küldjem már el megint az útlevelem másolatát, mert hogy túl fehérnek tűnik a bőröm és túl sötét a hajam... gondoltam, bazzeg... mert fehér vagyok és barna hajú... szóval nem TŰNIK annak, hanem AZ. Persze bazzeg nélkül mondtam a nőnek... na mindegy, ez már sok volt a főnöknek, úgyhogy felpattant és lerohant a PGFO-ba... aznap jött az SMS a banktól, hogy kaptam lóvét. Na, ezzel le is zárhatnánk a témát, de akkor csak szócséplés lenne... tehát folyt.

Egy hét múlva bejött SAB és közölte LFS-sel (O., tudom, hogy magyarul elég csúnyácskát jelent, de nekem már csak az marad: Little Fat Sousage!) hogy a cirkuszunkat le kell irni, mert irt egy levelet a dékánnak, az meg válaszolt. Szóval a két post doc és a két post grad irja le a problémáját. Megtettük. Jött a válasz, hogy egy hét múlva találkozó a megfelelő dékánhelyettessel. Csak hogy rövidre zárjam: tanácsterem, az egyetem vezető gazdaságisa, a grantok felelőse, a már elmitett dékán helyettes, a a PGFO vezetője, meg még két ember, akiről fogalmam sincs, de nagy kutyak voltak. Volt kávé, tea, süti, kerek asztal és információ csere. Senki nem ugrott senki nyakának, valahogy tisztetletet éreztem felőlük,  valahogy azt éreztem, hogy tudják, hogy ők vannak értünk, nem mi értük, valahogy tudják, ha nincsenek post gradok, akkor nincs oktatás, nekik meg munkájuk. Elmodntuk, mi nem tetszik, mire van ötletünk jobbá tenni, mire nincs ötletünk, mert nem értünk hozzá, de nem működik, úgyhogy változtatni kell rajta. És meghallgattak, és elmodták, hogy miért nem működik amit akarunk, vagy miért jó az ötletünk... szóval egy élmény volt az a dékáni meghallgatás. Persze a puding próbája a köetkező szemeszter, szóval meglátjuk, DE! Ami fontos és tényleg, hogy a megbeszélés vége és konklúziója az volt, ami a dékán helyettes szájából hangzott el summázásnak, hogy az egyetem vezetésének az a jó, ha a post doc-ok és a post grad-ok jól érzik magukat, rendezett háttérrel jönnek munkába, minden biztositva van a munkájukhoz, mind anyagilag, mind mentálisan, és ezért ŐK mindent elkövetnek, hogy NEKÜNK jó vagy jobb legyen. És ha valami mégsem sülne el jól, akkor elnézésünket kérik és igényt tartanak épitő kritikánkra... Na, szóval csak ennyi... vagyis nem CSAK! Végre emberszámba vesznek,  ha adminisztrációs hibából több pénz kerül a számlámra, akkor természetesen a visszatranszfert az egyetem fizeti, ha nem jön a pénz időben, akkor kamatot kell fizetniük (nem úgy mint egyesek, akik visszatartják a dolgozók pénzét egy kis balanszirozásra) És végre valaki fogja, hogy nem lehet úgy dolgozni hatékonyan, ha folyamatos anyagi problémáid vannak... persze ebből az jön le, hogy otthon nem lehet hatékonyan dolgozni... hmm, van benne valami. Legalábbis a közszférára tuti igaz... amikor kijöttem, azt hittem hogy vége a nagy robotolásnak, nincs semmi okom, hogy úgy dolgozzak, mint a doktori időszak alatt... megvan, befejeztem, most csak dolgozni akarok, nem robotolni.. és hát a vége az lett, hogy most is megvan a napi 10 -12 óra, a bent töltött hétvégék... de valahogy mégis más...  azért dolgozom, mert jönnek az eredmények, mert jó, ha sikeres vagy, mert örömet okoz, mert ezért tanultál, mert ehhez értesz a legjobban...hmm. valahogy otthon nem éreztem ezt, csak azt, hogy csináld, hogy minél hamarabb a végére érj... végére értem.

Szóval Ausztrália megnyerte a cricket világkupát! Ami jóóóó, mert én is megnyertem a tanszéki fogadást, ami kereken 400 randot jelent... ami 12 000 HUF barátok között is... de ami még fontos: olyan csapat nyerte meg a világkupát, akik végig jók voltak, minden nehéz szituban helytálltak, rugalmasan váltottak taktikát ha kellett, küzdöttek, harcoltak... szóval lehet nem szeretni az aussikat, lehet fikázni őket csak mert nincs kultúrájuk, meg történelmük, meg mert a szurkolók műanyag felfújható kenguruseggekbe dugják a kezüket és úgy mutogatnak a kamerába, de az tuti hogy most ők a cricket csúcsa. És az nagyon jó, ha az nyer a végén, aki a legjobban megérdemli, mert az ilyen olyan ritka manapság...

DE:

Ami a kórházakban meg a betegellátásban megy A BETEG OLDALON az ETIKAi probléma, nem POLITIKAi... a kettő még köszönő viszonyban sincs egymással... mámint a politika meg az etika :D ... és kedves jobbos és balos és közepes barátaim (ténneg van ám mindegyikből nekem és nagyon szeretem ám őket, mert a BARÁÁÁÁTAIM) szóval kérdem én... milyen annak az orvosnak a morálja (no ez csúnyán van megfogalmazva, de a téma is csúnya... szóval kibirjuk, ugye?), aki egy 70 fölötti  BETEG, NYUGDIJJASTÓL egy kifakott kanyit is elfogad, még akkor is, ha a fizetése egy rakás kaki (ebben mindenki egyetért)... Képzeljétek, MÁSOK FIZETÉSE IS KAKI,  és mások is tanultak annyit a diplomáért, mint ti... és mások munkája is van annyira felelősségteljes, mint a tiétek... mások szarul végzett munkája miatt is halhatnak meg emberek, DE ez még senkit nem jogosit fel arra, hogy a VÉGZETT MUNKÁÉRT (ami végülis mindenki kötelessége, ugye) EXTRA PÉNZT KÖVETELJEN... a végzett munkáért jár a fizetés nevű havi lé, ugye???

 Mondja már meg nekem valaki:

1. Ha fizetek JÁRulékot, akkor miért NEM JÁR ellátás?
2. Ha fizetést kap a doki (no meg persze végülis a nővéreket is ide kell ám vennünk, hamár kollektiv bűnösként kezelem a témát) és nem foglalkozik veled, csak ha dugod a boritékot, akkor MIRE KAPJA A FIZETÉST??? AJÁNDÉKBA??? Mert hogy a fizuért nem csinál semmit, csak a boritékért...

 Szóval az én problémám sok minden persze, de alapvetően ez a két kérdés foglalkoztat.

 És persze akinek nem inge... ugye, kedvesebb doktorok, nővérkék? Csak egy valami még! Ha a „nem ingés”-ek közül olvassa valaki és azt gondolja, hogy basszam meg, akkor azt mondom, hogy basszuk meg együtt, mert hogy valami igazság mégis van ám mögötte, ha egy kicsit megkapargatjuk... Ja, és ha a nemingések közül való vagy, akkor meghagynád az elérhetőséged, ha szükségem lenne egy ORVOSra?????

Rengeteget dolgozom mostanában, mert készülök egy kis hazalátogatásra... na, de a lényeg, hogy ha sokat melózok, akkor azé aludni is tudok rendesen... vagyis csak tudnék...  egy hete azt álmodtam, hogy valaki Bartókot zongorázik... Amikor felébredtem azon röhögtem magamban, hogy LRN prof kapott tőlem egy Bartók CD válogatást Karácsonykor (4 CD naon fenszi csomagolásban) és biztos ez volt a büntetésem, merthogy szerintem nem tetszett neki... de ez más történet. Szóval reggel elgondolkodtam Bartókon, meg a zongorán, meg a Zongoristán (hogy lehet valaki ekkora orral is szexi???? na ez is más történet) Szóval este elájultam 10-kor, de 11 után félálomban megint megjelent bartók, a kisértet (természetesen kis bével, nehogy bepereljen már valami nagybés bartók rajongó)... ezek után esténként rendszeres látogatója volt alvásom első szakaszának. Sajnos fel kellett fedeznem, hogy játéka kissé meghalványult és elég gyakran melléüt.. persze ha már az én botfülemnek is sértő, akkor képzelheted, mennyire volt gáz a kalimpálás... Elértünk a szombathoz. Ekkor bartók reggel jött, 7:21-kor. Mondanom sem kell, hogy hangosan magyarul obégattam a párnámba, hogy kuuuuuussssssss legyen és megigértem magamnak, hogy soha többet nem érintek meg Bartók nagybével zenehordozót. A karma vagy a wudu hatott, nem tudom. Mivel LRN szimplán bigott katolikus még azt is eltudom képzelni, hogy egyszerűen megdumálta a Jóistennel, hogy kicsinálnak. (Egyébként is gyanús az öreg, mert felajánlotta, hogy amig otthon vagyok, a kocsim a kertjében hagyhatom, mert hogy ott mégis biztonságosabb... lehet, hogy a kocsimra pályázik???????) Na mindegyis, lényeg hogy még aznap este, vagy inkább iccaka, mert 11 múlt, bartók jött megint. Én meg mentem. Megkeresni bartókot. Lehet hogy ő is olyan, mint Elvis. Ugye a Király Amerikában jelenik meg időnként egyes abszinens alkeszeknek, Bartók meg Dél-Afrikát választotta...tök logikus, nem??? Kipattantam ágyamból és úgy ahogy voltam, pizsamában, flitteres flipflopban elindultam. Egyébként a hálószobámmal szomszédos a diákhotel koncertterme, ahol történetesen van egy zongora. Ez a cél tűnt a leglogikusabbnak, úgyhogy oda mentem... közben ilyen gondolatok jártak az eszemben: nem birom tovább ezt a kalimpálást, inkább megölöm... aludni akarok... persze ha megölöm, akkor jóóóó sokáig alhatok... éreztem, hogy megy fel bennem az adrenalin, mint a squashban a bemelegités alatt, hogy utánna szééééétverhessem a labdát, melyet felruházok vélt és valós sérelmeimmel...(pl. a múltkor a náci félistennel, Coverboy-jal egyszerűen szétvertünk 20 perc alatt egy új lasztit... tombolt bennünk az erőőőő :D ) Na szóval az utolsó lépcsőket már csak szökellve tettem meg, mind a vélt 100 kilómmal estem be a teremajtóba, éreztem hogy a teraszról belopódzó szél alákap a hajamnak és már szalad is a hátamon a hideg... mély levegő, koncentrál, bent van bartók, piszkálja a zongorát, az meg nyög alatta... és jöhet az ÜVÖLTÉS... és basszameg... nem volt üvöltés, sokk volt... A zongoránál egy hat éves körüli kislány ült és vadul kalimpált a kezeivel a billentyűkön, a lábaival a levegőben, miközben két oldalra fonott copfja lifegett vadul. Mi a szösz.... persze feldúlt fejemen fennakadva abbahagyta, de az ujjait megnyugtatásul a billentyűkre fektette, mint a nagyok... most mondd, meg... mit csináljak egy gyerekkel? na ilyenkor nem működik az angolom... persze ő szólalt meg először. Jó fej volt, megkérdezte, hogy miért nem alszom, mert mér tök késő van... gondoltam, szerinted???? na mindegyis, mondtam neki, hogy mert keresek valakit (ami persze igaz is volt, meg is találtam, hihi)  Azt mondja: Ha egy fiút keresel, akkor az az előbb menekült be a szomszéd biliárd szobába, mikor meghallotta a lépteidet... de egy lánnyal voltak itt előtte, és csókolóztak, meg ölelgették egymást (ekkor vigyorgott, csak úgy viritottak a hófehér fogai a barna bőre mellett és elkezdte ölelgetni felhúzott térdeit, lábaival imitálva egy másik személyt)... na ekkor elkezdtem nem birni nem nevetni... közös sorsunk, hogy szombat este mindketten pizsamában álmatlankodunk egy koncerthallban, hmmm. Aztán folytta: És mondd, a fiú a férjed? Mondtam neki, hogy aham. Kérdezte, hogy most mit csinálok, mert hogy a biliárdszobának van másik kijárata is, és tuti hogy már rég elszeleltek.. mondtam, hogy végülis mindegy, már döntöttem, hogy elválok tőle. Kérdezte, hogy miért? Hát mondtam neki, hogy ilyenekért. Jó fej volt, mondta, hogy szép vagyok meg cuki a pizsamám, úgyhogy tuti, hogy lesz másik férjem. Aztán megdumáltuk a pizsamaprojektet, merthogy nagyon odavolt az álmos bárányaimért a pizsamámom, akik cseszenek mindenkire, legfőképp bartókokra, és akármilyen pózban és helyzetben tudják húzni a báránybőrt. Elkezdtem számolni őket... 1 bárány, 2 bárány... talán hat... bárány....

Te G., tök kivagyok.. nagyon jó akartam lenni és hagytam két teljes napig nőni Pap Tamást, meg akartam neked mutatni, hogy hogy kell ezekkel bánni! De a fejemre nőtt, pontosabban az orrnyilásba... roooohadtul fájt, igy este fürdés után ambulánsan megműtöttem magam... de csakis a te felbujtó leveledre... ugye irtad, hogy ÉÉÉÉN mindig szépen eltaláltam a közepét és nem marad véres cafat a FEJEM helyén, mint neked... na hát MOST MARADT! Állatira fáj, feszül, pedig vagy fél liter trutyi jött ki belőle... jajj, már hallom Anyukámat, hogy nem vagyok normális, és egyébkent is tök gusztustalanul naturális az egész sztori... hmm, asszem az hogy NNNNAAAAGGGGYYYON vizuális tipus vagyok, az a szülői Vizuál Pszicho-Terrornak köszönhető, ami gyermekkorom hajnalán kezdődött és a mai napig tart (ez igy egészséges, anyai ráhatás forever).  A VPT első számomra emlékezetes megnyilvánulása az volt, mikor valamiért nagyon káromkodós időszakunkat éltük az oviban, és állitólag mocskosul apritottam otthon nagyszüleim háromrészes hálószobai tükrét csipőre vágott kézzel... no és a szülői megfeddés az volt, hogy „ha nem hagyod abba, akkor éjszaka jön az Ördög és ráül a szőrös seggivel a szádra!!!” Persze akkor még nem voltam hülye gyerek, ugyhogy nem ugrottam be a dolognak, de azért bevésődött a kép és máig fel tudom idézni azt az ördög-képet, amit akkor elképzeltem... egyébként jut eszembe, a segg szó is káromkodás, nem???? Hiába, igaz, hogy kutyaharapást szőőőőrivel!

Na megyek, megnyomom mégegyszer....

Szóval elemezzük a Magyar Kórházi Helyzetet.. Kérdés: mennyi a valószinűsége, hogy túléled, ha bekerülsz? Három példa saját meg egy kis kölcsön esetből:

1. Nagymami: Öreg, mert a nagymamasághoz annak kell lenni.., szóval ez a tény nem meglepő. Beteg is… ez már csak az életvitelének a következménye.. átdorbézolt éjszakák, stb. No persze ez nem igaz, egyszerűen csak kihajtotta az élet. Világ életében szivbajos volt, na nem úgy, hanem amúgy… kell neki az a rohadt pacemaker. Megkapta. Mert Anyukám kiharcolta neki, és mert új fiatal agilis doktor kezébe került, aki nem csak a markát tartja... egyébként meg basszák meg a dokik… kurva kevés pénzből kurva sokat vonnak le nekem is, nem csak nekik... (azaz vontak le, hehe.. bekaphatja a rendszer!)  Szóval perkálod a biztositást meg a járulékokat és még a doki lakásfelújitását is neked kell finanszirozni.. azért ez egy kicsit sokk… na mindegy, hála égnek megkapta, jobban van, de a kérdés, hogy MIÉRT NEM JÁR NEKI??? 10 évig húzták-halasztották, mire betették… bezzeg amig keresett, addgi jó volt az állambácsinak, most meg sirnak, mint a fürdőskurvák, ha valamit kell adni az öregeknek. Ja, jut eszembe, mielőtt valaki szóvátenné, hogy öregeknek hivom őket és nem időseknek… mert azok, én is az leszek és a helyzetemen nem fog cseppet sem segiteni, ha valaki udvariasan leidősöz… slussz-passz. Amúgy nagyon szeretem őket, még azokat is birom, akik a reggeli csúcsban a 47-es villamoson a kiskocsijukkal harcolnak az életükért! Tudjátok meg, hogy ha megéritek azt a kort, ti is ott fogtok tolongani a Csariban reggel, hogy elsők legyetek és utánna utálni fogjátok a hülye egyetemistákat, akik csak a pofákat vágják, de nem segitenek fel a fél tonnás szekérrel a túlcsorduló villamosra.. persze ha lesz még akkor 47-es... ja jut eszembe, VAN MÉG 47-ES???  Na, a második…:
2. Nagypapi: ugyan nem az enyém, de ez nem számit…Ezt kaptam és azért rakom ide be caklipakli, mert nem tudom nagyon kommentálni: a sztori “csak egy vesekő” és egy barátom irta arra a kérdésemre, hogy egy hét után hogy van az apukája… vagy volt az kettő is… “A ko magatol megszuletett. Kozben tulinfundaltak, majdnem megfulladt, vegul le kellett csapolni a tudejet. Vesemedence tagulatot kapott, meg kellett (volna) kateterezni, de addigra nem volt olyan allapotban. Es hogy a ko megszuletett senki nem vette eszre, mert az … korhazban a noverke mit sem tudva kiontotte a vizeletet es senkinek sem szolt, hogy egyaltalan van tobb mint egy het utan vizelet- azaz megszuletett a ko. Ja, es Magyarorszagon mar sulyos allapotu idos betegnek nem jar orvossag. Te el tudod hinni ezeket amiket irtam?” A válaszom max. annyi, hogy HOGY A FENÉBEN TUDNÁM ELHINNI???? Könyörgöm, mi a fészkes fene megy otthon????
3. Saját sztori: Nagy lila csukló, miután elestem.. persze otthon ügyesen csináltam... egy nap múlva még mindig nagyon fájt (ugye normális, ha csak egy nap múlva megyünk dokihoz, mert ha rögtön frissibe mégy akkor a véleményük, hogy túlreagáltad az esetet... persze ha másnap mégy akkor meg nem vagy akut... egy napot kibirtál vele, akkor egy életre is jó lesz az... no mindegyis)  szóval hájas seggű traumatológus, akinek minden mozdulat egy kin lehet ekkora terhet cipelve... szóval megnézte kb. fél méterről (pedig fürödtem és tiszta ruha volt rajtam, ergó nem lehettem büdös :D), majd meghallgatta a sztorimat, ami annyira nem volt érdekes, majd közölte, hogy menjek a reumatológiára, mert szerinte inhüvelygyulladásom van.. mondom neki, hogy MI VAN: elestem, megütöttem, visszahajlott, fáj, nem mozog, lila.. lehet, hogy az inhüvelyem is begyulladt, de csakis a félelemtől... Erre: NEKI ERRE NINCS IDEJE. Gondoltam nekem meg arra nincs időm, hogy vártam majdnem 3 órát, hogy bejussak egy dokihoz, aki eközben evett (rendben, egyen, neki is ennie kell, bár....hmmm, lehet hogy ki kéne neki hagyni egy-két étkezést...), csevegett (rendben, csevegjen, mert ha jó a kedve, akkor az jó hatással van a betegekre is... szóval csevegjen), passziánszozott (ne ez mán sok... erre nem tudok helyeselni...) de a lényeg, ha bejutok hozzá, AKKOR FOGLALKOZZON VELEM, VEGYEN EMBERSZÁMBA és TARTSA SZEM ELŐTT, HOGY A RONGYOS KŐZALKALMAZOTTI MELÓM TERMELI MEG A RONGYOS KÖZALKALMAZOTTI FIZETÉSÉT többek között... persze most jönnek a közgazdag barátaim kijavitani, de értitek, miről makogok.... Ja, amúgy megoldottam a problémát és 6 hétig kellet rögzitőt hordanom.. de legalább nem kell árgus szemekkel az időjárásjelentést néznem, mert jelez a csuklóm.. legalább ennyi... Dr.Doktor alatt meg szakadjon le a szék...Jaaaa, persze, egy hibát elkövettem.. nem adtam lét.. hmm,  DE MIBŐŐŐŐL ADTAM VOLNA???????

Jól van, megyek termelni a dél-afrikai kormánynak a GDPt.

Jól van.... O. barát mondta, hogy irjak.. hat irok, publikusan, de unalmasan, úgyhogy bátran lehet tovább lépni. Asszem holnap folytatni is fogom, mert ma éppen dolgozom... bocs O., várnod kell még egy napot!