Te G., tök kivagyok.. nagyon jó akartam lenni és hagytam két teljes napig nőni Pap Tamást, meg akartam neked mutatni, hogy hogy kell ezekkel bánni! De a fejemre nőtt, pontosabban az orrnyilásba... roooohadtul fájt, igy este fürdés után ambulánsan megműtöttem magam... de csakis a te felbujtó leveledre... ugye irtad, hogy ÉÉÉÉN mindig szépen eltaláltam a közepét és nem marad véres cafat a FEJEM helyén, mint neked... na hát MOST MARADT! Állatira fáj, feszül, pedig vagy fél liter trutyi jött ki belőle... jajj, már hallom Anyukámat, hogy nem vagyok normális, és egyébkent is tök gusztustalanul naturális az egész sztori... hmm, asszem az hogy NNNNAAAAGGGGYYYON vizuális tipus vagyok, az a szülői Vizuál Pszicho-Terrornak köszönhető, ami gyermekkorom hajnalán kezdődött és a mai napig tart (ez igy egészséges, anyai ráhatás forever). A VPT első számomra emlékezetes megnyilvánulása az volt, mikor valamiért nagyon káromkodós időszakunkat éltük az oviban, és állitólag mocskosul apritottam otthon nagyszüleim háromrészes hálószobai tükrét csipőre vágott kézzel... no és a szülői megfeddés az volt, hogy „ha nem hagyod abba, akkor éjszaka jön az Ördög és ráül a szőrös seggivel a szádra!!!” Persze akkor még nem voltam hülye gyerek, ugyhogy nem ugrottam be a dolognak, de azért bevésődött a kép és máig fel tudom idézni azt az ördög-képet, amit akkor elképzeltem... egyébként jut eszembe, a segg szó is káromkodás, nem???? Hiába, igaz, hogy kutyaharapást szőőőőrivel!
Na megyek, megnyomom mégegyszer....
