Azzal kezdeném, hogy nagy hive vagyok Occamnak, különösen a borotvájának. Persze az alkalmazása más tészta... emlékszem, mikor másodéves koromba fizika II. vizsgán próbáltam használni, miszerint a lehetséges megoldások közül válasszuk a legegyszerűbbet... megboldogult professzoromat nem tudtam meggyőzni az integrálás feleslegességéről, ennek következtében be kellett hogy valljam, hogy fogalmam sincs a következő lépésről valami naaagggyyyooon fontos egyenlet rendezésében... Szerencsémre a Prof az utolsó polihisztorok egyike volt, ezért értékelte a filozófiai jártasságomat a fizikai helyett, bár fizikából sem voltam rossz... hmmm, most elgondolkodtam... középiskolában nagyon rossz voltam pl. fizikából is, de mint az egyetemen bebizonyitottam, ez csakis a buta oktatás következménye volt... (kis kitérő: baromi kiváncsi lennék középiskolai osztálytársaim véleményére a nagyhirű 5vös gimnáziumról... vajon ők is annyira utálták, mint én??? oké, máshogy kérdem: volt még valaki aki utálta, ha nem is annyira, mint én??? na de ez egy másik agymenés)
Szóval folytatva perces lelkesedésem nem meglepő, hogy a következő történetet elég nagy probléma állatian primitiv megoldásáról nagy örömmel osztom meg veletek.
Adott Durban városa (Dél-Afrika, keleti partvidék, szép város, nagyon fekete, nagyon indiai, nagyon törekvő) és ugye kell hogy legyen reptere... van is. Állitólag a világ egyik legveszélyesebb reptere volt néhány évvel ezelőttig. Az ok nagyon egyszerű volt: közel van valami madárrezervátum, úgyhogy a madárpajtások szeretettel tanyáznak éjszakánként a reptéri susnyákosban. Ami persze jóó, mert szeretjük a madarakat (kivétel persze én, a madár és toll fóbiámmal). De reggel kifejezetten rossz, mert a pajtik felébredve szeretik elvégezni a reggeli tornát, ami egy két rövid röpte.... mivel röptézni a röptéren a legjobb, hát ott teszik. Ezért statisztikailag elég nagy az esély, hogy reggeli kábultságukban beleröptéznek egy hajtóműbe. Mindez kifejezetten gusztustalan, de ami lényeg hogy destruktiv a madárra és számos esetben a gépmadárra nézve is. Na most ne képzeljétek, hogy egy két kóbor nyamvadékról van itt szó... ezres nagységrendű madárkolóniát képzeljetek el, szóval esély van túllépni a statisztika semmitmondóságán. Tehát ha a hajtómű bekrepál, statisztikailag nő az esélye, hogy a szüleid kifizethessék a hátramaradt lakáshiteled vagy biztositsd gyermekeid jövőjét... mármint ha jó életbiztositásod volt. Tehát a konklúzió, hogy a madarakat távol kell tartani a repterektől... ez mindkét fél számára egészségesebb „szimbiózis” (...őőőő, na pont nem az, mert ugye ez az együttélés... hmmm, mi a különélés??? na mindegyis)
Vázolom a lehetséges megoldásokat !!!szerintem!!! (esetleges sztereotip rasszizmusért előre is bocsánat de ez már a korom miatt is van):
- Az amerikai: baromi sok lét ölsz bele valami elektromos vagy mágneses ketyerébe, ami elriasztja a madarakat a reptérről, de fejfájást okoz az utasoknak. Persze a kutyát nem érdekli, mert a NASA kutatói bebizonyitják, hogy a fejfájásod pszichoszomatikus és csak az Al Kaidatól való rettegésed miatt van.
- Az orosz: katonákat állitanak a reptér közelébe, minden madarat lepuffantanak, néha egy egy gépmadarat is, de azt ráfogják a csecsenekre, majd a lepuffantott madarakat felfalják... jobb falat, mint a semmi.
- A kinai: tojnak a madarakra meg az utasokra is, ha lezuhan hát lezuhan, a hirek ugysem szivárognak ki a vörös függöny mögül... és a hézagok betöltéséhez meg vannak elegen az országban... senkinek nem tűnik fel ha 250 ember eltűnik a milliárdos Kinában.
- A magyar: elő a hatvanas évek vegyszereit oszt hajrá! Irtsuk ki a madarakat! jaaaa, hogy nekünk is bajunk lehet belőle??? Ugyanmár, minden csak a szomszéddal történhet meg, annak meg naná hogy dögöljön meg a tehene (is)!
- A dél-afrikai: adott egy bazi nagy ország, aránytalanul több az egy főre eső állatok száma...hmmm, talán jobban járunk, ha mi alkalmazkodunk... jahhh, vannak madarak, akik rossz helyre szoktatták magukat. Hát igen. Szoktassuk el őket! Micsoda agyafúrtság kell hozzá, nem???? Hmm, hogyan szoktassuk el őket??? Ugye a madár nem hülye (szerintem igen, de a nagy többség szerint nem, szóval ebben az esetben acceptálom ezt az álláspontot), tehát zajkeltéssel nem megyünk hosszútávon semmire, mert megszokják, a szomszédban lakók meg megszöknek... tehát valami madárriasztó kell, ami nem állandó pályán mozog, igy nem kiszámitható, nem megszokható a madárnak, de irányitható az embernek. Nem mérgező, környezetbarát, nem drága. Na mármost a megoldás nagyon is kézenfekvő: a kutya. Komolyan. Na, részletezem: szóval miért a kutya: mert az előbbiek igazak rá. A módszer: minden reggel kihajtanak egy kocsival a susnyákosba még bőven az első gép indulása / érkezése előtt, egy pár kutyót kiengednek egy kis reggeli mozgásra, akik nagy örömmel hancúrozzák ki a madarakat a fészkükből. Azok jól megijednek, és elrepülnek. A kutyók boldogok, mert jó játék hajtani a madarakat. A reptériek boldogok, mert jelentős mértékben csökkentették a madárveszélyt. Te boldog vagy, mert nagyobb valószinűséggel érsz haza egyben és mégsem fadobozban. Persze ha az életbiztositásra pályáztál, akkor nem vagy boldog. Nem boldogok még a madarak, mert megijedtek... de ha okosok és döntenek a költözésről valami nyugisabb helyre, akkor ők is boldogok lesznek. (tapasztalatok alapján ezt teszik) Hmm, jójó, vannak még akik nem boldogok: pl. a repülőgéphajtómű gyártók.... de boldogok a biztositók... na mindegy. Azért a nagytöbbség boldog... mondjuk szerintem a legtutibb melójuk a kutyóknak van ebben a buliban. Ugyanis ezek a kutyók mind hajléktananok voltak, amolyan menhelyesek... szóval biztosan élvezik a melót, ami nem valami megerőltető, jár vele koszt meg kvártély, meg szeretet meg simogatás is. Szóval nem rossz biznisz eboldalról nézve. Persze már hallom a csipős nyelvű megjegyzéseket, hogy na és hány kutya kap igy megbecsülést??? Az az igazság, hogy aki nem becsüli meg az állatokat, attól miért várjuk el, hogy az embert megbecsülje??? Hiszen az ember a legnagyobb állat! (persze mentális szempontból nézve annyira kicsi állatok vagyunk, hogy egy egysejtű zöldszemes ostorossal sem mérhetjük össze magunkat) Szóval a válaszom: Nézd kedves pajti, nem sok kutya kap igy megbecsülést, de az is több mint a semmi, és ugye minden megmentett élet fontos valakinek, mégha az egy kutyáé is...
